I. Mi válthatja fel a hazug és rosszul működő általános választójogon alapuló parlamentáris demokráciát?

Arra könnyű válaszolni, hogy minden fent említett hiányossága, hibája, hazugsága ellenére a leváltható kormányzás, és az ebből eredő államigazgatási módszerek még mindig jobbak, mint a diktatúrák, önkényuralmak, ahol bármilyen igazságtalan, ostoba, korrupt, kegyetlen, vagy retrográd a hatalom gyakorlata és képviselői, külön-külön és együtt is leválthatatlanok, elszámoltathatatlanok és megbüntethetetlenek.

Még amennyiben ez igaz is, az 1.részben már elmondottakon kívül még egy megkerülhetetlen érv szól az általános választójogon alapuló parlamenti demokráciának hívott hatalomgyakorlás és államigazgatás ellen: az emberiség által tönkretett világ és bioszféra állapota és jövőbeli esélyei.

Az emberiség ötezer éves civilizációja eddig egyetlen tényezőben változatlan maradt: folyamatosan és mindenhol növekedni, gyarapodni akart. Ezt akarták a hordák, a törzsek, az első népek, nemzetek, majd az államok, államszövetségek kivétel nélkül.A huszonegyedik századba azonban már úgy lépett be az emberiség, és az általa dúlt, rontott bioszféra, hogy minden további növekedés – legyen az lakosság növekedés, termelés növekedés, fogyasztás növekedés – egyre nagyobb veszélyt jelent a jövőnkre nézve. Az emberiségnek csak akkor vannak még középtávú túlélési esélyei is, ha a növekedés helyett minden téren visszafogja, csökkenti a tevékenységét, nem pedig növekedik.

Ezzel szemben, a demokrácia nagyjából 350 éves újkori története a mai napig a növekedésről, a növekedés, gyarapodás ígéretéről, és sokszor megvalósulásáról szólt. Mindig minden választáson minden párt programja minden országban növekedésről, szaporodásról, gazdagodásról, a nemzet gyarapodásáról szólt. Ezzel lehetett választást nyerni, és az ígéretek betartásával a hatalmat megtartani. Az általános választójogon alapuló rendszer csak a növekedés, gyarapodás és gazdagodás ígéretével és gyakorlatával működhet, mert minden más programot és gyakorlatot a választók tömege elutasít.

Azonban a XXI. századtól kezdve jó ideig – évtizedekig, vagy akár évszázadokig - a további (egyébként csupán átmeneti) növekedés, gyarapodás, gazdagodás a földi élet elpusztítását, az emberiség nagy részének kihalását gyorsítja csak fel, tehát a jövőre nézve tragikusan hibás és ostoba program és gyakorlat.

 A logika ellenére azonban a választók milliárdjai soha sehol nem fognak olyan választási programot megszavazni, amely azt tartalmazza, hogy a jövőben egyre kevesebb jut majd a társadalom egészének mindenből, már csak azért sem, mert mindig lesz olyan demagóg, ostoba, vagy hataloméhes párt és vezér, aki tagadva a valóságot és tényeket, növekedést, gazdagodást ígér majd.

Ezért hát az oly sok évig a lehető legkevésbé rossznak tűnő rendszer, az általános választójogon alapuló parlamenti demokrácia mára egyéb rettenetes hibáin, szánalmas képmutatásán túl szörnyen kártékonnyá is vált, olyan rossz rendszerré, amely éppen lényegénél fogva - azaz, hogy a felkészületlen, tudatlan, tájékozatlan és manipulált választók foglya – a földi élet és az emberiség fennmaradását veszélyezteti.

Ennek tudatában azonnal felmerül a kérdés, hogy ha a diktatúrákat, mint legrosszabb lehetőséget azonnal elvetettük, és imént elvetettük az általános választójogon alapuló demokráciát is, akkor milyen alapokon lehetne a jövőben kormányozni, az államot igazgatni?

A válasz igen egyszerű: nagymérvű társadalmi kontroll mellett az államigazgatást, kormányzást szakmai kérdéssé kell tenni. 

Természetesen nem egy szakma kérdésévé, hanem szakmák együttesének kérdésévé. 

Melyek azok a szakmák, amelyek összessége képes az államvezetésre, kormányzásra?

A közgazdaságtan, pénzügyek, jog, politika, szociológia, vezetéselmélet, társadalompszichológia és média a fő szakterületek, amelyek magas szintű ismerete és összehangolása kell ahhoz, hogy egy ország, egy társadalom jó irányba haladjon. Ezeket a fő szakterületeket pedig számos további szaktudás kell, hogy támogassa: orvostudomány, pedagógia, hadtudomány, műszaki tudományok, történelemtudomány, matematika, statisztika, ökológia, biológia, stb.

Ha ezek a szakterületek megfelelően magas szinten és megfelelően összehangolva, szinergiában tevékenykednek, akkor sokkal nagyobb hatékonysággal és nagyobb biztonsággal fogják tudni az adott társadalmat szervezni, irányítani, mint bármilyen pártok kormányzásán és választásokon alapuló rendszer. Gondoljuk csak végig: a körülöttünk lévő világban a politikán, államigazgatáson kívül majdnem mindent a szakmaiság határoz meg. Az orvoslás, mérnöki tudományok, a mezőgazdasági termelés, a szolgáltatások, az élet szinte minden területe pártpolitika és ideológia mentes. 

Orvosi konzílium Üzbegisztánban, festmény a szovjet időkből. A gondoskodó és szakértő állam illúziója.

Ha akkora az emberek beleszólási vágya a dolgokba, miért nem szólnak bele abba, hogy hogyan kellene műteni, autót, mobiltelefont, repülőgépet tervezni és gyártani? Miért nem szólnak bele abba, hogyan süssön a pék kenyeret, hogy darabolja fel a hentes a fél disznót, hogy nyerje meg az ügyvéd a perüket, hogyan szabja ki a szabó az öltönyüket, hogy hegessze meg a hegesztő a házuk acélszerkezetét? Mert nem értenek hozzá, mert nagy többségükben ki kell mondani: fogalmuk sincs ezeknek a szakmáknak az elméletéről és gyakorlatáról.

És ezek után komolyan gondolja valaki, hogy majd éppen a végtelenül bonyolult, összetett, magas szakmai tudást és szakmák magas szintű szinergiáját igénylő politika, államigazgatás ügyeiben képes választani, megítélni is bármit?

II. Miért lehet jobb a szakmai kormányzás a választott pártok kormányzásánál?

Azért, mert már a közelmúltbeli és jelenlegi parlamentáris demokráciákat is rákényszerítette az általános választójog arra, hogy az egész társadalom, a nagy többség életszínvonal emelkedését, gazdagodását próbálják a kormányzásukkal biztosítani, ne pedig a korábbi – részleges választójogon alapuló, vagy egyeduralmi - rendszerekhez hasonlóan szűk csoport-, vagy osztályérdekeket képviseljenek.

Ha a társadalom nagyobbik részének anyagi helyzete tartósan és egyértelműen stagnált, vagy rosszabbodott, a kormányzó pártokat leváltották. Így aztán bármilyen eszméket képvisel, bármilyen oldalhoz tartozónak tünteti fel magát egy párt, ha nem tud eredményt, azaz növekedést, gyarapodást produkálni, elzavarják, viszont, ha ebből a szempontból eredményesen kormányoz, megtartja a többség.

Ezért aztán magukra a pártokra sincs szükség a XXI. században. Abban ugyanis nincsen semmi ideológia, hogy a társadalom egészének jólétét, biztonságát, jövőjét hogyan teremtsük, vagy őrizzük meg: ez csupán szakmai kérdés.

Birodalmi vizsga az ősi Kínában. Időnként ténylegesen működő módszer a pártatlan és szakszerű közigazgatásra.

Azt mondhatja valaki erre, hogy a társadalom jólétét, biztonságát, jövőjét sokféleképpen lehet megteremteni, azonban ez tudományos, szakmai szempontból nem igaz. A jelenlegi életszínvonal, a technikai-tudományos színvonal már olyan magas, a megoldandó problémák és elérendő célok olyan bonyolultak, és annyi ellentmondást tartalmaznak, ami nem hagy teret ideológiai, vallási, eszmei játszadozásnak.

A feladat amúgy is alig megoldható.

A földi lakosság fogyasztása, szennyezése, nyersanyag felhasználása már most is olyan mértékű, hogy hosszú távon több Föld kellene ezeknek tűrésére, biztosítására.

Ebben a helyzetben a lakosság életszínvonalának legalább jelenlegi szinten tartása, a klímaváltozás lelassítása, majd megállítása, továbbá a bioszféra, azaz az állat- és növényvilág óriási iramban való pusztításának megállítása szinte elképzelhetetlenül nehéz feladat. Nagyon valószínű, hogy a felsorolt célok együtt megvalósíthatatlanok, tehát komoly hadállásokat, értékeket kell feladni más, fontosabb értékek érdekében.

Ide már nem férnek öncélú ideológiák, ködképek, kótyagos eszmék, nopláne önös pártérdekek: a feladat ezek nélkül is szinte megoldhatatlan.

A jövő társadalmában a nép hatalma és felelőssége arra terjedne ki, hogy megfogalmazzon és elfogadjon egy korszerű alkotmányt, és az új alkotmányból levezetve létrehozza az a szervezeti rendszert, amely a kormányzás, államigazgatás feladatát elvégzi és ellenőrzi.

Az új államigazgatásban, kormányzásban nem pártkatonák vesznek részt, akiket adott esetben minden józan ész ellenére köt a kicsinyes pártérdek, hanem szakterületek kipróbált és bizonyított szakemberei.

A nép képviselete egy olyan szervezetben ölthetne testet, amely a kormányzás, államigazgatás alkotmányosságát, törvényességét felügyeli, de sem törvényhozó, sem végrehajtó szerepe nincs.

 III. Feltétlenül szükség van egy új kormányzási rendszerre?

Az előttünk álló évtizedek – lehet – évszázadok olyan döntési helyzetek elé állítják majd a jövő kormányait, amiket a közakarat alapján csak rosszul lehetne megoldani. A klímaváltozás, a túlnépesedés, túltermelés és túlfogyasztás világában sokszor kell majd olyan döntéseket hozni, amelyek még legkisebb rosszként is szörnyű következményekkel járnak a társadalom egyes csoportjai, rétegei számára.

Miről van szó pontosan?

Megint egy egyszerű példával bemutatva: tegyük fel, valaki súlyos autóbaleset áldozata, nagyon komoly sérülésekkel, akár életveszélyes helyzettel. Az őt kezelésbe vevő orvosoknak gyors döntést kell hozniuk olyan beavatkozásokról, mint végtag levágás, belső szervek, vagy egy részük eltávolítása, stb. Ezek a beavatkozások megmentik ugyan a beteg életét, de a későbbi életminőségét nagyban rontják. Ha kizárólag a betegekre bíznák a döntést, akkor nagy részük nem vállalná fel a számára borzalmasnak tűnő változásokat, hanem minden alap nélkül bízna abban, hogy maradandó károsodás, vagy életminőség csökkenés nélkül valahogyan csak meggyógyul.

Ma már a legtöbb esetben van arra statisztika, adat, vagy meghatározható esély, hogy egy orvosi beavatkozás, vagy annak elmaradása milyen következményekkel jár, de sok páciens még ennek ellenére sem tud józanul és logikusan dönteni.

A társadalom, vagy egy ország élete, működése, valós lehetőségei - egyáltalán a gazdaság, társadalom működése - nincsen olyan pontossággal feltérképezve, és egzakt tudássá téve, mint az orvosi esetek többsége.

Egyrészt azért nincsen, mert a társadalmak működése, a gazdaság működése olyan bonyolult és változó, hogy még nem sikerült kellő részletességgel, kellő mélységben megismernünk a működési szabályait.

Másrészt a politika, a hatalom az elmúlt évezredekben egyre profibban gondoskodott arról, hogy a kormányzás, államigazgatás gyakorlatát misztikus ködbe burkolja, eltakarja, így az átlagpolgár ne ismerhesse meg még azokat az összefüggéseket, trendeket és folyamatokat sem, amelyeket a politika ismer és kihasznál.

Azonban még a tényleges hatalmat bitorló gazdasági érdekcsoportok és lakáj pártjaik birtokában meglévő tudással és tapasztalattal együtt is semmilyen társadalmi, szociológiai, gazdasági kérdésben nincsenek eléggé pontos statisztikák, adatbázisok, bizonyított összefüggések, tehát az előbbi példával élve nem lehet a beteg elé tárni eléggé meggyőzően, hogy egy adott kezelés, vagy éppen a kezelés hiánya esetén mi fog történni.

Márpedig a túlnépesedéstől, klímaváltozástól szenvedő világ ma beteg, egyre súlyosabb állapotban lévő beteg, és a közeljövőben, majd a távolabbi jövőben egyre több olyan döntési pont elé fog érkezni a társadalom, ahol minden választási lehetőség fájdalmas lesz, ahol nem lehet megúszni komoly áldozatok nélkül. És ha nem is ismerünk elég adatot és összefüggést a társadalom, a világ, a Föld működéséről, valakiknek azért dönteniük kell - lehetőleg olyanoknak, akik valamennyire értenek ahhoz, amiről dönteni kell - bármilyen fájdalmas is lesz a döntés.

 Az ilyen jellegű döntési pontoknál azt várni az állampolgároktól, hogy logikusan és józanul döntsenek, válasszanak, teljes képtelenség.

Nézzünk egy újabb példát, amit mindenki megért, és el tud képzelni.

Úszik a tengeren egy óceánjáró 3000 fővel a fedélzetén. A 2500 utasból 1500 gyerek, 1000 felnőtt és 500 fő a legénység.A hajón robbanás történik a gépházban, és nagyon gyorsan süllyedni kezd, azonban csak 1000 utas fér el a mentőcsónakokban. Ki legyen ez az 1000 utas? Ha csak gyerek lesz, akkor hamarosan mind elpusztulnak ők is, mert nem tudnak navigálni, evezni és kormányozni. Ha csak gyerek és nő lesz, akkor is megoldhatatlan a túlélés több okból. Ilyenkor egy gyors, de alapos és szakszerű elemzés biztosan ki tudna alakítani egy olyan optimális összetételt, amely mellett a mentőcsónakokba került utasok a legnagyobb eséllyel élnék túl a hajótörést, de emellett a lehető legtöbb gyerek és nő menekülne meg.

Ez a probléma kapkodással, zengő hangon kiadott egyszerű parancsokkal, fenyegetésekkel, vagy éppen érzelmi alapon – tehát úgy, ahogy évezredek óta minden problémát az emberiség meg akart oldani – biztosan nem oldható meg, vagy nagyon rosszul, tragikusan sikerül a megoldás.

A világunk közeledik ahhoz az állapothoz, mint egy gyorsan süllyedő hajó. Klímaváltozás, felmelegedés, túlnépesedés, fogyó nyersanyagok és pusztuló élővilág: már süllyed a hajó. Így aztán egyre inkább szakmai, végiggondolt - tényekkel, adatokkal, trendekkel megfelelően alátámasztott - döntéseket kell hozni. Ezek a döntések sokszor és sokak számára személyesen borzasztó kellemetlenek és tragikusak lehetnek, miközben tudományosan és etikailag is vitathatatlanok lesznek.

De a szélsőséges helyzetektől függetlenül is a társadalmak, vagy az emberiség ügyei, legyen az gazdaság, kultúra, vagy az általános közállapotok bármely nagy kérdése, kizárólag szakmai alapon, illetve szakmák szinergiájával oldhatók meg.

A hordószónokoknak, hatalommániásoknak, magamutogató ripacsoknak, harácsolóknak, világmegváltó fanatikusoknak, demagógoknak el kell tűnniük a kormányzás közeléből. A gyanútlan, felkészületlen, tudatlan, hiszékeny és manipulálható tömeggel eljátszott teljesen komolytalan választási színjáték helyett szinte egy számítógép érzelemmentességével kell kezelni az ügyeket.

Az egész szakmai kormányzás alapját egy nagyon átgondolt, megvitatott és részletes elvi alap, egy újfajta alkotmány határozná meg, amely a jelenlegi alkotmányoknál alaposabb, részletesebb és átfogóbb dokumentum lenne. Tartalmaznia kell a társadalom életének minden területére kiterjedő elvi alapvetést, amely kitér extrém, szélsőséges helyzetekre is, és amelynek egységesítő kiindulópontja az adott társadalom hosszú távú túlélése. Feltétlenül szükséges ebben az új alkotmányban rögzíteni a fontossági sorrendeket, elsőbbségeket, illetve tiltásokat és a legfontosabb célokat.

Ezt az alapdokumentumot széleskörű társadalmi egyeztetés után, népszavazással lehetne elfogadni és szentesíteni. Ha ez az alapdokumentum eléggé részletes, alapos és szakmai minősége is jó, akkor megfelelő keretet és feltételrendszert ad a tisztán szakmai kormányzáshoz.

Természetesen a napi gyakorlati tapasztalatok, valamint a folyamatosan végbemenő változások miatt az alapdokumentum időről-időre aktualizálásra kerülne, mert kizárható, hogy bárki, bármilyen társadalom számára olyan elveket tudna megfogalmazni minden területen és átfogóan, hogy azok időtől és helyzettől függetlenül hosszú távon helyes választ adjanak.

Ezek után a kormányzás feladata az maradna, hogy az új, átfogóbb és részletesebb alkotmány alapján a mindenkori gazdasági, klimatikus, politikai és szociológiai helyzetekben megtalálja azt az utat, és eszköztárt, amely a társadalom lehetőleg egészének, vagy lehető legnagyobb részének fejlődését biztosítja. Itt fejlődésen nem, vagy nem feltétlenül anyagi gyarapodást, gazdagodást, vagy a népesség növekedését kell érteni, hanem például a tudásszint növelését, az egészségi állapot javítását, az átlagéletkor növelését, a biztonság növelését, stb.

A kormányzásban résztvevők, az azt irányítók körét az adott szakmák bizonyított, tapasztalt képviselői választanák meg maguk közül időről-időre, azaz a demokratikus választás elve nem tűnne el, csupán olyan körre és szintre korlátozódna, amely képes lenne érdemi választásra. A megválasztott kormány programját ugyanígy a szakmai testületek fogadnák el és a program teljesülését is ezek ellenőriznék, továbbá szükséges, indokolt esetekben ezek tehetnének javaslatot a program, vagy a személyek változtatására.

A szakmai jellegű államigazgatás, politizálás és kormányzás ellenőrzésére persze magától értetődően létre kell hozni olyan ellenőrző, felügyelő szerveket, amelyek a kormányzás gyakorlatának szakmai, erkölcsi és jogi megfelelőségét figyelik, és a szükséges esetekben beavatkozhatnak.

A Sanhedrin az ősi zsidóság legfelsőbb döntéshozó szerve volt, amelyet az "érdemesek és legbölcsebbek" alkottak.  

IV.Végszó 

Az elmúlt évtizedekben, sőt egyes területeken az elmúlt évszázadokban olyan sokáig és olyan messzire mentünk rossz felé, hogy egy optimális kormányzásnak az elkövetkező évtizedekben, talán évszázadban igen sok keserves, fájdalmas döntést kell hoznia ahhoz, hogy legalább a társadalom egy részének legyen jövője. A probléma az, hogy egyes helyeken, országokban könnyen lehet, hogy csak a társadalom kisebb részének lesz reális esélye a túlélésre, ám ha a szükséges döntéseket elodázzuk, vagy ha tovább megyünk a rossz úton, akkor garantáltan mindenhol csupán a lakosság kis része maradhat életben már középtávon is. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy soha, semmilyen felnőtt lakosság nem fog megszavazni olyan programot, amelybe előre deklaráltan egy része belehal, még akkor sem, ha valójában az a legkisebb rossz programja lesz, azaz az optimális program.

Minden logikusan gondolkozó ember számára belátható hát, hogy az eddig istenített, felmagasztalt, ám már eddig is hamis, álságos és valójában a gyakorlatban nem létező általános választójogon alapuló parlamenti demokráciák kora lejárt. Az ilyen alapokon álló kormányzás, illetve politikai rendszer már nem alkalmas az egyes országok, vagy a Föld lakossága előtt álló problémák, kihívások és feladatok megoldására.

A tényleges demokrácia, a nép többségének tényleges hatalma, uralma egyébként sem létezett soha, éppúgy nem, ahogy nem létezett a kommunizmus és a szocializmus sem.

A Föld lakossága, látva az önkényuralmak, egyeduralmak, diktatúrák pocsék működését, embertelen gyakorlatát, egy ideig elhitte, hogy valamiféle közös döntéssel a maga kezébe veheti a sorsát. Azonban durván száz év alatt kiderült, hogy az átlagpolgár, aki mindig és mindenhol eldönti a választásokat, sem szaktudásában, sem felkészültségében, sem tájékozottságában nem alkalmas arra, hogy helyes döntést hozzon, ráadásul soha nincs elegendő, megfelelő mélységű és objektív információja ahhoz, hogy ezt megtegye.

Azt meg mindannyian látjuk, hogy csakis és kizárólag elegendő adat és szaktudás birtokában lehet helyes, optimális döntéseket hozni.

Így lehet például gazdaságosan és biztonságosan megépíteni egy hidat, amely akár 200 évig is szilárdan áll, lehet borzalmas betegségekből lényegében mellékhatás nélkül kigyógyítani embereket, ki lehet számítani nagy pontossággal bonyolult röppályákat, szóval szaktudással és elegendő információval sok minden megtehető, sok cél elérhető, sok probléma megszüntethető.

Ami ezeket a példákat összeköti, az a szakmaiság és az objektivitás.

Ha valaki megpróbál egy hidat találomra, szemmel becsléssel méretezni, majd kivitelezni, akkor két dolog történhet:

1.A híd bírja ugyan a rá háruló terhelést, de borzalmas költségek árán

2.A híd még építés közben, vagy, ami még rosszabb, használat közben leszakad, összedől

Az első esetben öt gazdaságos híd áráért egy hidat kapunk, ami az erőforrások óriási mértékű pazarlását jelenti. A második esetben is jelentős erőforrások mennek kárba, ezen felül akár emberek százai is belehalhatnak a szakmaiatlan, dilettáns tervezésbe, kivitelezésbe.

A politika, társadalom, gazdaság ugyanígy működik, ám eddig a történelemben szinte kizárólag dilettáns tervezések és kivitelezések történtek ezeken a területeken, minimum óriási pazarlást okozva.

Ne legyünk igazságtalanok: sokezer évig az egyes társadalmaknak, államoknak, még ha akarták volna is, messze nem volt elegendő információjuk, tudásuk ahhoz, hogy egy adott helyzetben optimális döntést hozzanak. Az elmúlt kétszáz év viszont robbanásszerű fejlődést hozott a tudományok minden terén, adatok, összefüggések, trendek milliárdjai kerültek rögzítésre és feldolgozásra, többé nem kell teljes sötétben tapogatózni, jóllehet még ma is rengeteg dolgot nem tudunk a társadalom működéséről.

Mindent egybevéve a Föld állapota, a halmozódó, bonyolódó és egyre súlyosabb problémák miatt egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy továbbra is a korábbi rossz, alacsony hatékonyságú és rengeteg káros mellékhatással járó gyakorlat folytatódjon a kormányzásban, államigazgatásban, mert rámehetünk mindannyian, gyermekeinkkel, unokáinkkal, meg az élővilág nagy részével együtt.

Az általános választójogon alapuló parlamenti demokráciának nevezett, ám valójában a gazdasági-pénzügyi csoportok, klikkek által és érdekei szerint a háttérből vezérelt csúnya, hamis és ócska színjátéknak vagy vége lesz, vagy a nem túl távoli jövőben pusztulásba sodorja az emberiséget, amely a pusztulása során magával rántja az élővilág nagy részét is.

V. Mi várható a közeljövőben?

Természetesen minden ésszerűsége ellenére nem valószínű, hogy a szakmai jellegű kormányzás, államigazgatás belátható időn belül felváltja a parlamenti demokráciákat, de vannak bizonyos jelek, hogy a Föld országainak egy része sikeresen járhat más úton.

Elsősorban a Távol-Keleten, de valamelyest Oroszországban is vannak jelei, hogy bizonyos ideológiai korlátokon belül törekvés tapasztalható a szakmai kormányzásra, államigazgatásra. Kelet-Ázsiában ennek hagyományai is vannak: a konfuciánus, neokonfuciánus, buddhista, taoista alapon álló társadalmakban már évezredek, vagy évszázadok óta jelen volt az az államvezetési filozófia, amely a hatalom céljának, sőt kötelességének a nép, az ország jólétének, gyarapodásának, alapvető ellátásának biztosítását tartotta.

Kínában számos példa volt a múltban arra legalább 2000 évre visszamenőleg, hogy a kormányzat milyen hatalmas erőfeszítéseket tett a közellátás, közbiztonság megteremtésére és fenntartására, és egyúttal milyen pragmatikusan kezelte az ügyeket. Persze itt is általában sok hibával és sok visszaélés mellett történtek a dolgok, mert itt sem volt meg soha olyan mennyiségű szakmai tudás, információ, amely a rendszert nagyon hatékonnyá tette volna, emellett még a sikeresebb időszakokban is a társadalomnak óriási árat kellett fizetnie az általános nyugalomért és gyarapodásért.

Az egyéni szabadság végletes korlátozása, a véleménynyilvánítás korlátozása, a merev társadalmi normáktól való legkisebb eltérés tiltása, büntetése eléggé nagy ár volt a viszonylagos stabilitásért.

Ennek ellenére az észak-atlanti gyökerű gazdasági és politikai rendszereknek bőven van mit tanulniuk Kelet-Ázsiától.

Mindenesetre ma például többek között Kínában, Oroszországban, Dél-Koreában és Szingapúrban vannak olyan jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a dolgokat lehet másképp is csinálni, mint a nyugati típusú parlamenti demokráciák legtöbbjében. Ha nem is csinálják még elég jól a kormányzást, államigazgatást, de a sokszor ideológiamentes, érzelemmentes, szakmai alapokon álló módszereik, cselekedeteik helyes irányba mutatnak minden hibájuk, olykor egészen szörnyű hibáik ellenére.

Természetesen nem vagyok naiv: világos, hogy a szakmai - vagy mondjuk úgy, tudományos alapon - működtetett kormányzati, politikai rendszereknél is számtalan buktató, veszély, probléma fog felszínre kerülni a gyakorlati megvalósítás során. Az emberi gyarlóság, a rendszerben óhatatlanul kialakuló kiskapuk, a visszaélések lehetősége sok bajt és nehézséget fognak okozni, úgyhogy, ha valamilyen formában meg is valósulna, néhányszor biztosan elátkozzuk az új rendszert is.

Idővel azonban a visszahúzó tényezők jó részét ki lehet küszöbölni, fel lehet számolni, így remélhetőleg előbb-utóbb egyértelművé, világossá fog válni, hogy a kizárólag szakmai alapon működő - minden öncélú ideológiát és csoportérdeket, vagy egyéni érdeket nélkülöző - kormányzási, államvezetési forma korszerűbb és hatékonyabb, mint a korábbiak, beleértve ezekbe az általános választójogon alapuló parlamenti demokráciát is.